2011. június 26., vasárnap

Ismét az Óriás-hegyen

Fehér pettyes álcsüngőlepkék  a hegy vadföldjén

A hét szerdáján, kánikulai nap alkonyi óráiban sétáltunk a hegyen.

A legérdekesebb látnivaló a nagy szarvasbogarak rajzása volt. Sajnos a
sötét erdőben, alkonyi körülmények közt a repülő bogarakat a kevéske fényben
nem tudtam  lefényképezni. Csak ezt, a lassan a Pósfai-féle A-s kategória felé
tartó bogarat tudtam megörökíteni. A képen is látható, hogy ennek a
példánynak  páncélját már nem sikerült rendesen zárnia, alig mozgott.

2011. június 24., péntek

Burgász, a város és fái

Burgasz "nagy száma" a tenger.

A városban nem sok a műemlék, különösen az ősi kevés. A Szent Cirill és Metód székesegyház is 19.század vége nagy, de nem igazán eredeti alkotás. 

Ez kívülről. 

A katolikusok kis temploma sem túl művészi, de legalább nem ronda, mint az őt teljesen elnyomó Hotel Bulgária épülete. 

A zsinagóga hozza a 19, század végi zsinagógák elvárt színvonalát.

A függetlenné vált Bulgária a 19. század vége felé a számunkra is ismerős közép-európai historizmus stílusában elkezdett modernizálódni. Burgasz azonban ekkoriban még nem nagy, hanem csak egy 9 ezres kisváros. Kiépülése a 20. században, a kiktő és a hozzá kapcsolódó ipari beruházásokkal veszi kezdetét.

De aztán jött itt is az iszonyatos szocreál, még a miénknél  is "vadabb" formában. Itt van  pl. a szovjet hősi emlékmű, amelynek részletetén a szovjet és bolgár nép testvéri egymásratalálását örökítették meg, egy ortodox hagyományokban gyökerező elvtársi csókkal. 

Az eléggé kiábrándító város után valóságos üde színfolt a tenger. 

Nem zsúfolt a part. 

Szinte már magány. 

A nemrég átadott Grand Hotel se szép épület. 

Ami viszont nagyon pozitív csalódás volt, az a Régészeti Múzeum páratlan gazdagsága. Görög relief. A város neve a görög időben Pürgosz volt, ami meglehetősen hasonlít a maira. 

Egy másik görög relief.

Olyan régi alapítású  város volt Pürgosz, hogy még az archaikus korból is van tisztes szobortöredéke. 

Görög vörösalakos váza. 

A római időkben Deulttum volt a neve. A múzeum több reliefjén még ebben a korban is görög feliratokkal örökítették meg a trák lovasokat, akikkel a rómaiaknak megvolt a bajuk. 

A bizánci és az oszmán időkből alig valami van a múzeumban. Ez  az 1775-ös sírkő viszont igen érdekes. 

Annál gazdagabb volt az a trák kincsgyűjtemény, amelyet egy külön tengerparti épületben mutattak be. 2004-ben került elő ez a halotti maszk, ami feltételezhetően I. Teresz trák királyhoz köthető. 

A kiállítás fő attrakciója a híres Panagyuristei kincslelet volt, amit eredetileg Plovdivban őriznek. Ennek egy ivókürtjének részletét látjuk. A bolgárok identitásában  a trákok olyan szerepet tölthetnek be, mint nekünk a hunok, vagy a románoknak a dákok.



A rendkívül előkelő- ám szerintem szépnek nem
nevezhető- Grand Hotel előtti fasorban két alig
élő, rendkívül öregnek tűnő olajfára akadtam.

Ezekből a végnapjaikat élő ősi olajfákból több is akadt. 

Burgasz jellegzetességei közé tartozik az is, hogy illusztris
helyeken is bálványfák nőnek. El kell ismerni, hogy
ezekben a hatalmas méretekben megkapó szépség
  van ezekben a fákban. A bálványfa egyébként itt is
 gyomfaként mindenfelé tenyészik, mint a
 gondozatlanság biztos jele.

A város sétálóutcáján az új építésű ház tervezésénél
gondoltak erre az idős fügefára is.

A fügefa részlete

2011. június 21., kedd

Burgasz madarai

Comenius program keretében Burgaszban töltöttem több mint egy hetet.
Jellemző kép a városból: A nyomasztóan egyhangú Hotel Bulgáriával a háttérben,
egy romos kéményen egy sárgalábú sirály ül. Az égen füstifecskék tucatjai cikáznak
ebben a madarakban gazdag, de azért vonzónak számomra semmiképp
 nem nevezhető városban.

A sárgalábú sirályok állandó vijjogása már-már nyomasztó hatású, és ezt
a hatást a fecskék vijjogása csak fokozza.


A város harmadik legelterjedtebb madárfaja alighanem a csóka.
Ez a faj is ügyesen kihasználja a szemetesek által kínált lehetőségeket.

A sárgalábú sirályok is feltűntek a szemetesek körül.


Ők úszkálnak a városi kutakban is.

Rászállnak a templomtornyokra.

Régi házak tetőin lófrálnak.

Röpködnek ide-oda.

Füsti fecske.

2011. június 6., hétfő

Nagydorog: A 48-as erdő és a Banai-tó

A Banai-tó megyénk egyik természetvédelmi területe

A homokbuckák közt megbúvó tó mellett rengeteg szitakötőféle röpködött

Bimbók (Kígyóhagyma)

A Banai-tó mellett terül(t) el a 48-as erdőnek nevezett tölgyes, ami nevét onnan kapta,
hogy állítólag 1848-ban telepítették. Ez alapján én egy csodálatos őstölgyest képzeltem
el, de csalódnom kellett. Egy rendkívüli módon  elakácosodott erdő fogadott
mindenfelé, még a tó közvetlen körzetében is. Egy-két régi nagy szép tölgyet láttam
mindössze, de azok sem voltak jelentős fák

Maga a tó sem volt valami szép, eléggé leromlott benyomást tett rám.
Sok volt a béka, a szúnyog és a kullancs.

Pánikszerű menekülés

2011. június 4., szombat

A Pityó-fok

ShG blogjában nemrég egy képet közölt a Pityó-fokról.
Erről a fokról nem tudtam korábban. Anrásfalvy alapművében többször is említi.
Az még jobban meglepett, hogy Böhm korai térképén is megtaláltam a Pityó
elnevezést. A Pityó-görönd mellett egy fok is fel van tüntetve, tehát a Pap-fok
mellett ez egy másik olyan fok, ami már egész biztos, hogy a 18.században is
megvolt.

Az 1858-as kataszteri térkép is ábrázolja

Mivel a fok az Ásás-Dunából ágazik ki, és ezt a Duna-ágat jórészt végigjártam már,
ezért úgy gondoltam, hogy nekem is érintenem kellett már. Meg is találtam az
egyik képen.

A Karaszi-erdőben

Szürkegém

Füzek a Duna-parton

Ez a Duna ravaszkodásai miatt akár listásnak is minősíthető lenne, de én
nem dőltem be

A Karasz-erdő a Duna "másik" oldalán van, az egyetlen olyan kiöblösödő rész
ahol a töltés jelentősen eltávolodik a Dunától. Egy mos készülő térkép "őspartnak"
tünteti fel, és valóban sok öreg nyárfát látni errefelé, és a fenti füzek is alátámasztják
ezt az elnevezést.

A Karaszi-erdő déli vége a Vajas-torokig ér. A Vajas mellett találtam még
néhány tő nyári tőzikét.

A Vajas meredek partok közt tart a Duna felé

Régebben már jártam a  környéken ami állítólag tanösvényes.
Valóban az indulásnál van néhány ismertető tábla, de aztán igazi kihívás végigmenni
a Vajas partján  a torkolatig, de megéri.