2013. február 19., kedd

A Hátfői-erdőben

A trónjától megfosztott király. Eddig ez a keselyűsí nyár volt Tolna megye legnagyobb fája, de most  a paksi fűz letaszította trónjáról, hiába gyarapodott sokat. 

Hiába volt a tüske, és a hegyes fogak sokasága

Ebéd után először  a Siózsilip közelében egy méretes szilhez indultunk.

Ezt a fát Fekete Adrien és Szombathelyi Gergely találta, kinek blogja rendszeresen tudósít a gemenci  eseményekről

Húznak a vadlibák (Ezek mifelénk a nyári ludakat jelentik)

Betekintés a professzionális természetfotósok műhelytitkaiba

A mesterek ugyan nem foglalták el fotós lőállásaikat, de a megcélzott fotósalany, egy rétisas ott körözött a közelben

A mohák aranykora

A hátfői erdő rengetegében szintén Gergely jelzett egy nagy nyárfát.

A minap már feltűnt, hogy a fotóművészek az ökológiáig értéktelen, ehhez hasonló erdőket kedvelik. 

A Hátfői-kobolya madárkínálata  a következő volt: nagy kócsag, szürke gém, kárókatona, nagy bukó, tőkés réce.

Számomra a nagy bukó hatott az újdonság erejével. Sajnos távol voltak, a kis Fujim szenvedve se tudott többet kihozni. A messzi északon költő madarat az enyhébb telek csábítják a mi vidékünkre. 

Az erdő sztárjai ilyentájt a kárókatonák

Ezeket a hódrágta fákat sem először örökítem meg

A Sáros melletti kedvenc fűzemnek még nőnie kell egy kicsit. Közös túránkról érdemes megnézni Pósfai György beszámolóját is.