2013. szeptember 22., vasárnap

A Sáros partján

Ma reggel  elhatároztam -a tegnapi professzionális természetfotósokkal folytatott beszélgetésem hatására is-, hogy csakis kizárólag a nálam lévő Sony DSLR kamarával fogok fotózni 100-300-as objekívvel, mert az nem lehet, hogy annyira béna legyek, hogy egy kis Sonyval jobb képeket csinálok.  Ma minden képet RAW-ban készítettem, a gyári konvertáló alapszintű kezelését már tudom. Persze a finomságokon még sok múlhat. Terepnek a szokásos Sárost választottam, de most gumicsizmában hosszan bejártam a partját. Azt hamar elhatároztam, hogy olyan Isten nincs, hogy én egy lesben gubbasszak órák hosszat és várjak, inkább  a "cserkeléses" technikát választom. Lelkem legmélyén ugyanis még mindig dendromán vagyok, és ismert okokból a fák nem jönnek a lencse elé. Le is gyalogoltam vagy 8-10 km-t ma is.
A gyors gép előnyei
Nem mert sokáig szembe jönni velem
A nagy gép óriási előnye, hogy gyorsan fókuszál. Ilyen képre nem nagyon esélyes egy kis gép. De adós marad a gép-  az én kezemben-  a tűéles képpel.
Sebesség. A bokorból hirtelen felugrott egy szarvastehén.csak úgy hirtelen odalőttem. Ez lett belőle, a fara kiélesedett. Kár hogy nem a feje.

A Sáros
Tipikus
A Sárosban most bőven van víz, a Duna földuzzasztotta. A kis fokokon hegyi patakokat megszégyenítő sebességgel áramlik a víz a tóba.
Rét
A reggeli napfényben rengetek acsa és szitakötő kavargott
Karakteres fa
Nyiladék
Már régóta szerettem volna jégmadarat fotózni. Most összejött, de valahogy nem lett ez a kép se jó.
A kis Sonym ezt szebben hozta volna.
Ezt a képet viszont még így se
Ezzel a képpel most már elégedett vagyok