2014. május 3., szombat

Szekszárdtól a Zengőig

Rég terveztük már mi néhányan barátok, hogy elgyalogolunk Szekszárdtól a Zengőig. Végül május elsejét azzal ünnepeltük, hogy Gazsi és Tibi barátommal nekivágtunk. Úgyhogy most egy hosszabb és személyesebb bejegyzés következik.

A cél a szekszárdi dombokról

A másik irányba nagy zoommal a medinai lokátor, de még az uzdi rádióadó is látszik. Ahhoz képest, hogy szinte idelátszik ez a rádióadó, mégis képtelen a Bartók-adót normális minőségben idáig sugározni. 

Az első védett fajra nem kell sokáig várnunk, kardoslepke.

Szekszárdi dombok. Utunk első felét már részleteiben végigjártam. Most az volt benne a kihívás, hogy egyvégtében tettük meg.

A bati kereszt

Hegyi len

A Szarvas-szurdikban

A dombság belsejében

Talán répalepke ez, vagy valami más ehhez hasonló közönséges lepke

Szálka felett végre madársisakra akadtam. Így a Szekszárdi-dombságban máris kettőre nőtt, az eddig általam megfigyelt orchideák száma. Nem túl szép példány.

A cél most már kicsit közelebb

Háttérben a Mecsek vonulata.

A grábóci kolostor

Az Istenvölgye (Bozsi dolina)

Kalász

Mőcsény a magasból

Füstfecske. Itt még van belőle,de sokak szerint 20 év múlva már nagy ritkaság lesz hazánkban. A trend mindenesetre félelmetes, 1999-2009 közt a hazai állomány felére csökkent. Az idén talán jó évük lesz. Nem volt gond a sár begyűjtése a fészekcsináláshoz.

Itt már nem laknak

A Kálvária

A kocsmában ittunk volna, de az zárva volt. A möcsényiek azonban nagyon vendégszeretőek, így meghívtak minket a majálisukra az óvodaudvarba. Itt nem csak ingyen sör volt, hanem még egy nagy adag remek pörköltet is kaptunk, ízlésés kis bográcsban.

Pont ebédidő volt, jól belaktunk

A Szentháromság

A mőcsényi templom

Vörös szemeslepke

A zsibriki felső halastó

Mezei nyúl ül a fűben

Az utóbbi napokban már szokásos délután zivatar elől egy fedett vadászlesbe húzódtunk. Innen kémleltük a tájat. 

Egy fekete gólya húzott el. Láttunk a távolban két hölgyet is, gondoltuk, talán összetalálkozunk majd velük. De nem találkoztunk, így leszögezhetjük, hogy az utunkon egyetlen egy gyalogos kirándulóval nem futottunk össze.

A zsibriki alsó halastó

Zsibriken egyre több az új ház

Vizenyős rétek Ófalu felé

Nyáj. A juhásznak nincs majális

Újabb majálisozó- születésnapozó társaság hív meg minket, pálinkára, villányi vörösborra, Eszterpuszta előtt. A kakaspörköltet már visszautasítjuk, mert  a mőcsényi vegyespörkölt még erősen bennünk van.

Az eszterpusztai templomrom mellett a gulya legel, a gulyás kutyája kötelességtudatból ránk ront. A gulyásnak sincs majális.

Szent Vendel szobra már jelzi, hogy Ófaluba érkeztünk

Ófalusi sörözgetés a kocsmában

Vacsoránk. Szállásadónk parasztvacsoraként kínálta. Házias "disznóságok" és egyebek. Jó volt. A nap végén megcsinálhattuk a statisztikát: (a kocsmába menést nem számítva ) összejött a 26,5 km.

Indulás másnap reggel. A Kleisz-házban szálltunk meg. A vendégház ismertetőjében szereplő sváb vendégszeretet egyáltalán nem túlzás. A tisztaság, a gondozottság is a sváb hagyományoknak megfelelő. Nemrég a rokonok egy remek teraszt is illesztettek a ganghoz, ahol vacsoránkat és reggelinket is fogyasztottuk. Az ár pedig egészen barátságos. 

A már általam régebben megcsodált fachwerkes műhely és...

...a német nemzetiségi tájház.

A Geresdi-dombság erdejei kicsit komolyabbak ránézésre is, mint a szekszárdi dombok. A tegnapi  zápor itt is átrendezte az avart.

Fodros gólyaorr

A patakmedrekben megjelenő alapkőzet, és a harasztok  is jelzik, hogy közeledünk a Mecsekhez.

Jagercsárda felett tüneményes szépségű madársisakot találunk.

Közel kell hajolni, hogy feltárulkozzon az orchideákra jellemező szépsége

Még közelebb a Zengőhöz. A hegy felett már fenyegető viharfelhők tornyosulnak

A Mecseknádasd feletti Templom-hegyről (Kirchenberg) visszanézünk a Geresdi-dombságra. A hegy nyergében haladva jutottunk utunk során a legmagasabbra, 427 m-re.

Sokfelé kísért minket a madársisak

Zengővárkony felett egy erdei házikó, itt is sok madársisak volt.

Tibi, gyülekező felhőkkel.

Egy menóra-szerű gyertyán

A zivatar nem bírta kivárni, míg beértünk Zengővárkonyba. A híres gesztenyésnél már szakadt,  kis jég is volt. Elég sok a száraz fa már ebben a híres gesztenyésben is, ahol megpróbálkoztak a kéregrák elleni védekezéssel is. 

Elvonult a vihar, szemerkélő eső maradt.

A zengővárkonyi tájházban  szárítkoztunk, melegedtünk egy kicsit, a teremőr néni jóvoltából. Utunk során mindenhol az emberek vendégszeretetét és segítőkészségét tapasztaltuk.

Nepomuki Szent János Pécsváradon, az utak és a hidak védőszentje

A hatalmas pécsváradi templom

A pécsváradi Szent Vendelnek van sapkája is, nem úgy, mint ófalusi társának

A vár udvarán 

Zengővárkonyban zárva volt a kocsma, így a pécsváradi vár étteremben italoztunk. Közben elállt az eső, az esőkabátok visszakerülhettek a hátizsákokba.

A vár és a templom

Az eső után különlegesen szépen énekeltek a madarak, például ez a fülemüle is. 

Az 50.km után megérkezünk a Zengő lábához.

Életem első találkozása majomkosborokkal 

Nehezen  tudok betelni a szépségükkel

Sokfajta alakban és formában előfordulnak itt.

Az esőtől még dermedten ücsörgő lepkék

Jerikói loncot sem láttam eddig a pillanatig. 

A Zengő lábánál, közel vagyunk már a célhoz. Nem a csúcsot akartuk meghódítani, ott már sokszor jártunk.Gazsi házáig akartunk eljutni.

Gazsi Zengő oldalában álló takaros kis háza körül csodás rétek mindenféle, általam ismert és ismeretlen virágokkal. Ez például erdei borkóró, védett 5000 Ft-os növény

Ez ismert, barátszegfű

Megcsináltuk! 55,3 km. Két nap alatt, sárban, dagonyában, esőben. 3,9km/h -s átlagsebességgel. Érdemes felfigyelni a gumicsizmámra, az egész utat ezzel csináltam végig, amivel majd holnap kivívom a pécsi  ifjú túrázok "parasztserpa" megjegyzését is. Ezzel az elnevezéssel illetnek majd a zobákpusztai 15 km-es  teljesítménytúrára induló fiatalok látván azt, hogy nagy hátizsákjainkkal éppen felszállunk  hazafelé tartva a hosszúhetényi buszra.

Begyújtottunk, és már fő a paprikás krumplink, bonyhádi piros fazékban

Tibi mindig jó dolgokat főz. Ez a paprikás krumpli is remek lett

Harmadnap, azaz ma reggel felmentünk a Zengő oldalába. Gazsi ismer itt egy bazsarózsás helyett, de az már mind elnyílt. E kereszt mellett elsétálva mentünk  le buszunkhoz Hosszúhetényben.