 |
| A "Hova menjek, ha Bonyhád felé van egy szabad órám?" dilemma hatására jutottam el a Brányoki-erdőbe, ahol persze már többször jártam, és le is írtam róla olyan mondatokat, hogy a "Brányoki-erdő nem túl érdekes." És ez így is van. |
 |
| Hol van már a nyári kabócazengés? |
 |
| Itt a fák nem nőhetnek sokáig, mert gyorsan tarra vágják őket, az erdő egy része most is ebben az állapotban van. |
 |
| Két szép szorosan összenőtt cseresznye |
 |
| Céltalan bóklászásaim eredményeként a tározó partjára az akácos szélén értem. Az egykori legelő kútja. |
 |
| Az akácosban is többször jártam. Először és utoljára 2010 januárjában mértem itt. Sok minden történt azóta. Például a Pósfai-lista is szépen kibővült akácokra. Akkoriban 16 fát mértem itt 300 cm-es kerület felett, amiből még jó pár ma is áll. |
 |
| Időről-időre megjelennek itt fűrészes emberek és vágnak ezt-azt. |
 |
| Arra már nem is emlékszem, hogy melyik volt a legnagyobb. Az se biztos, hogy meg van még. |
 |
| Az akácosok nem hoznak létre álomerdőt, ez tény. Sok a gaz, kevés a biodiverzitás. |
 |
| Tipikus |
 |
| Ez is. |
 |
| A végére egy szelfi. |
