2016. március 14., hétfő

Keselyűstől Domboriig a töltésen

A Bogyiszlói- Kenderáztató a töltés mellett.
Már többször leírtam, hogy Keselyűs a kerékpáros turizmus Mekkája is lehetne, különösen amióta északi irányba is elkészült Domboriig az aszfaltozott töltésút. Ezen még nem mentem végig. Részleteiben már bejártam a töltést, de még nem volt alkalmam egyvégtében végigtekerni a sima aszfalton Domboriig. Persze itt is vannak tipikusan magyaros húzások: Domboriban a gátőrház előtt kerítéssel le van zárva az út, az ember kerülhet a sáron keresztül. Ez nem új probléma, ahogy ez a cikk is mutatja.  A vízügy hajthatatlan  maradt az elmúlt több mint két évben. Annyi történt mindössze, hogy az elkerülő földes úton egy magasságkorlátozót tettek be, de ettől még az sáros volt., zúzott kőnek nyomát sem láttam. Szerintem a magasságkorlátozóval összemérhető költség lehetett volna a kerítés áthelyezése, de nyilván a vízügy számára a dolog mélyen szimbolikus: menjen csak a sárba a kerékpáros, ők nem engednek, és örüljön az a nyomorult bringás, hogy legalább eddig jöhet a töltésen. Na mindegy toltuk 30m-en, tényleg csak szimbolikus dolog az egész. De bosszantó! 

A Kenderáztató igen kellemes kis tó, mérsékelt szemétmennyiséggel. Nyaranta itt nagy fürdőélet zajlik, sok a pecás is.

A boglárkák is nyílnak már.

Az erdei pintyek és cinkék dalától hangos az erdő.

Ez már egy másik Kenederáztató,  Dombori határában. Valójában mind a kettő tipikus kobolya, amit megkerül már az új töltés.

A Dombori- Kenderáztató kisebb is, és nem is olyan szép, mint a bogyiszlói.

A töltésről rálátni a bogyiszlói tölgyfás legelőre is.

Doromlás határában a Vajkai-erdő rejti el a Tolnai-Holt-Duna végét. 

Dombori-puszta tipikus madarai

Dombori-puszta 

A Duna az egykori kompátkelőnél

A Dombori-holtág, rengeteg dankasirállyal