2017. november 19., vasárnap

Szuadói barlangok és fák

Az Orfű környéki Szuadó nevezetű völgyet szemeltem ki szombati utamnak. Mivel elsőre nem derült ki, hogy hol kell rácsatlakoznom az útra, ezért indulásként Orfűn tébláboltam. Így megnéztem ismét a Vízfő-barlang bejáratát.

A forrásból és a barlangból fakadó bővízű patak első méterei. Bal szélén a 2002 óta műemlék forrásház, Csete György alkotása. Az 1974-ben átadott alkotás a hazai organikus építészet első művei közé tartozik. A forrásház lényegében a vízkiviteli műszaki berendezéseket rejti.


A Szuadó egy nem túl látványos völgye az Orfűi-pataknak. A patakból nem sok látszik, ennek okát itt még nem tudtam.A turistaút a nyálkás, csúszós avarral fedett völgy oldalfalán visz jobbára. Nagyon rosszul lehetett haladni a vizes avaron, estem, keltem.
A völgy szikláin sokfelé  a védett gímpáfrány nő.
Az első barlang a Trió nevet kapta.
A Trió barlang szájából feltekintek a szürke égre. Lényegében végig szemerkélt az eső. De ha az embernek mehetnékje van, akkor menni kell.
A barlang mélye az ismertetőtábla alapján ilyen értékeket rejt. Itt van a Mecsek legnagyobb cseppköve.

Megfejtettem az Órfűi-patak titkát. Egyszerűen eltűnik a ráccsal fedett Gilisztás-víznyelő torkán.
 
Ezt látja az ember, ha benéz a víznyelő aljára.

Utam legnagyobb bükkje.

A patak partján áll. Néhány centinek még híja volt a listához.

A barlangkutatók táborhelyének környéke.

Itt  a patak partján nagy égerek állnak. Ebben annyira biztos voltam, hogy listás, hogy mindjárt lefényképezkedtem vele földre tett géppel.  Aztán jött a meglepetés, csak 290 cm.

Mutatós gyertyán.

A Szuadó-barlangba éppen két barlangász ereszkedik le. Ők eltűntek a föld alatt, én még visszabandukoltam Orfűre.