2018. január 28., vasárnap

Szerencsétlenkedés a Gemencben, avagy a közmondások útja

"Jeges víznek fürdés a vége",  tartja a mondás, de ennek  a Holt-Siót elnézve még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.

A Hátfői-kobolyán nyoma sem volt a jégnek, de a hogy a mondás szól, "ha nincs jég a vízen, attól még lehet hideg."

"A hajnali rét is kívánja a szarvast", tartja az ismert gemenci természetfotós mondás, és bizony ezt a képet elnézve, ennek igazat kell adni.

A Bezerédi-sík felett egy öreg erdőfolt van, benne hatalmas tölgyekkel. Ezt mértem először végig reggel.A képen az első 490-es.

A kép előterében a legnagyobb tölgy, impozánsnak néz ki, de lapos, "nem minden fa kerekek", ahogy a szólás mondja,   ez is csak 490-es. Háttérben egy 480-as.

Ez is csak 480-es. Kicsit csalódott voltam, "mint ki menyecskére vágyik, de csak egy özvegy jut. "

"Virít, mint  fa tövén a februári moha", jutott eszembe ez az ismert gemenci mondás, bár még csak január van.

Az egykori felső-gemenci őrház romjai lassan eggyé lesznek a természettel, "porlad, mint a gemenci őrház", ahogy a szólás is mondja.

"Hosszú nyiladéknak szarvas a vége", tartja az ismert gemenci mondás.

A Duna áradóban. 500 feletti a vízszint, ami azért még nem olyan komoly, gondoltam ekkor még.Ekkor persze még nem ismertem  azt a mondást, hogy "nem a mérce mondja meg, hogy meddig leszel vizes."

Az övzátonyon biztató nyárfák mutatkoztak.

Az idő elkomorult.

A hatalmas dzsuvában néhány fát megmértem, de 580-as volt a legnagyobb. Most már nem idézem be az előző mondást a famérések csalódásáról.

Az összkép.

A Siótorok. Gondoltam a Sió partján hazasétálok.

A Sió övzátonya szép magasan, jobbról a folyó, balról elárasztott mélyület, váratlanul -legalább is nekem- nagy volt a víz mindenfelé.

Arra emlékeztem korábbról, hogy a Siónak van egy-két foka, de bíztam a gumicsizmámban. Az első fokkal nem is volt gond, széles, lapos,kövezett fok volt ez. 

Arra számítottam, hogy bal kéz felől csak elmaradozik a víz, ahogy felfelé haladok, és ha jön még egy fok, akkor errefelé tudok kerülni.

Jött is egy újabb fok, de ez már nem gumicsizmás. Az út is kikerüli, én is haladtam az úttal.

Bal kéz felől csak nem akart a vízszint csökkenni. Az út itt lekanyarodott át a vízen, én menetem, amerre még lehet menni.

Eddig a fokig lehetett menni. Bedugtam egy botot, kb. 1,2 méter a víz. Visszafordulni nem lehetett, az egy 8km-es kerülő, így is időzavarban voltam. Innen már csak 1,5km a Holt-Sió,  ahol az autóm áll. Át kell gázolni valahogy.

Bal kéz felől az elöntés már nem tűnt mélynek, megszületett a terv: A gumicsizmába valószínűleg befolyik majd a víz. Tehát kiveszem a kapcát, feltűröm combközépig a nadrágom,  a túlsó parton kirázom a vizet a csizmából, visszaveszem a száraz kapcát, majd a csizmát, és megyek tovább. Zseniális! A kialakult helyzetről viszont eszembe jutott a híres mondás: "Nem vigasz a száraz kapca vizes gatyában." A víz sokkal mélyebb volt, mint gondoltam, és amikor lágyékom is a jeges vízbe ért, kis híja volt annak, hogy kitörjön  rajtam a jeges rémület. Ne feledjük első képünk, reggel jég volt a Holt-Sión!Nem gondoltam a híres gemenci mondásra: "Az uszadékfa nem a víz mélyét mutatja".

2018. január 27., szombat

A Tolnai-Hegyhát java


Mivel ma hajtóvadászat napja van a Gemencben, ezért más vidék felé néztem.A Donát-patak völgyét választottam Hőgyész határában. Itt még nem jártam. A vidék az első találkozásra nagyon megtetszett, és még némi dendromán élményt is nyújtott.
Itt a patakon két horgásztavat duzzasztottak fel. Ez az első.

Azt nem mondhatni, hogy a tavak madárvilága egyből rabul ejtett.

A két tó közt sűrű nádas van.

A nádas egy vadlesből.

A második tó.

A tavak felett erdőfoltos "vadászgyep", fává nőtt galagonyákkal. Ez a kép előterében lévő példány 130cm-es, de kétágú.

Csodás vidékre látni a dombtetőről.

Lehet, hogy most a köd sokat dob a vidék látványán. Vissza kell térni máskor is. 
Vadban gazdag vidék lehet ez, mindenfelé csapások és vadlesek.

A második tó domboldalról. Az utóbbi időkben EU-s pénzekből teleszórták az országot kilátókkal, kár hogy ez a hely,  ahonnét tényleg szép kilátás van, nem kapott.

A rét melletti  az erdőkben hunyorok százai virítanak.
A hőgyészi templomtorony.
Újabb nagy galagonya, olyan 110cm-es kerületre emlékszem.

Itt a galagonyák akkorák, mint a fiatal tölgyek. A kép előterében is egy 120cm körüli.

Tipikus.

2018. január 21., vasárnap

Mostanában mifelénk...

Az erdők alja tele van hunyorokkal...

...melyek teljes díszükben pompáznak.

A madarak is élénkek.

Azért nagy öröm minden évben viszontlátni őket.

Szinte mindennap esik valami, többnyire eső.

A vetések szépen zöldellnek.

Nagy kócsagok.

A széptölgyesi tavakat lassan feltöltik újra vízzel, de a nagy kócsagok kitartanak még.

Egy-két szürke gém is kitart még.

Mindig megcsodálom  a pocsolyákon a jég formagazdagságát.

Mifelénk az utak mentén ekkora dámbikák sétálgatnak.:-)

Meg ekkora gímszarvas rudlik.

Senki nem vitathatja el, hogy mifelénk nagyon szép vidékek is akadnak.

Meg hatalmas fehér nyárfák várják, hogy megmérjem őket.

Kárókatonák röpködnek.