2018. március 10., szombat

Akácos út, ha végig megyek rajtad én, avagy a fácánkerti sáfrányos

Hát, itt a tavasz!

Tolnában három sáfrányos ismerek. A már unalomig bejárt  szedresit, a tavaly meglátogatott paksit, és a fácánkertit. Persze a fácánkertit soha az életben nem találtam volna meg, ha nem súg Krizák István, amit ezúton is köszönök neki.

Krizák István szerint a megyében itt nyílnak a legszebb sáfrányok, és igazat kell neki adni.

Viszont meg kell értük szenvedni. Egy korábban tarra vágott, most agresszíven sarjadzó akácoson kell átvágni. Azt is átküldeném egy ilyen akácoson, aki az akácot még egyszer hungarikumnak javasolja! Persze a tarvágás hulladékai és sok minden más szemét turbózza tovább a tájat. Figyelmes szemlélő azonban már itt is láthat két virágot.

Úgyhogy nyugodtan vehetjük megtévesztőnek ezeket a fotókat, amik erről a végletekig lepusztult vidékről idealizált képeket nyújtanak.

Itt már a virágpor is hullik.

Több.

A terület szélén hóvirágok is nyílnak.

u.a.

Ez homokos vidék.

Ha már Fácánkerten jártam, az egykori Kunffy-uradalom szebb napokat látott épületeit is felkerestem, persze csak távolról, ahonnét még minden jobban néz ki.

Itt már erősen Sátántangós hangulatok uralkodnak, mint úgy általában a  vidéki "széleken."

Megnéztem az egykori Kunffy-sírboltot is újra, ami természetesen a vidéki folklór jegyében többször kifosztottak, feltörtek, meggyaláztak, mint úgy általában a pusztai sírboltokat szokás (volt) mifelénk.
Rövid kiegészítés: Mintha változnának az idők, újabban a helyreállított vidéki kápolnák mintha kevésbé lennének már kitéve a vandalizmusnak.