Május végi kesergő

Soha ilyen gyenge májusom nem volt még. Se egy nagy fa, se egy valamirevaló kosbor. Tíz éve mindig legalább a bogyiszlói orchideásba eljutottam. Az idén még az se. Méltó májusi befejezésként jöjjenek unalmas gemenci bagatellek. Gyöngyházlepke szitakötővel.

Gaz.

Gaz szitakötővel.

Szürke gém végső stádiumban.

Ha már Pósfai György -némileg tán ironikusan- kedvenc madaramnak nevezte a szürke gémet, akkor illik egy ilyen portrét közölöm.Persze itt ne várjunk olyan madár- és fakavalkádot,  mint a belinkelt albumban.

Inkább ő is elhúz.

Egerészölyv.Majd ha egyszer lesz egy szuper fényképezőgépem, nem csak ilyen bridge-gép, akkor ez a felvétel is tűéles lesz.

Erdei pinty tojó.

Valami szitakötő.

Meglepetés a keselyűsi tölgynél, új nevén a G78-asnál. Akár hogy nézem, ez egy sír. Valami öröközld bokrot ültettek rá. A fa tövénél PET-palack, gondolom öntözővíz, és egy mécses. Wartho ihlette meg a gazdát?

Egy pécsi kirándulás

Egy osztálykirándulás Pécsen, természetesen természeti látnivalókkal is. Az "új módi"  szerint nem viszek fényképezőgépet, mobillal "vitézkedem". A Pintér-kertben már minden igazán értékes növény levirágzott.

A kert  tavacskája.

A Tettyei-barlang igazán kellemes meglepetés volt. Eddig a Duna-Dráva Nemzeti Park nem sok dicséretet kapott tőlem az idegenforgalmi fejlesztéseket illetően, és ebben sok igazságom van. Az itteni barlangban azonban valamit köszörülnek a csorbán, tényleg nagyon érdekesen és látványosan mutatják be az egyébként nem rendkívüli barlangot.

Szenved a 3Mpixeles kis mobil.

Kicsit sétálunk a Mecsekben is. Nagy ezerjófű.

Szarvasbogár nősténye.

Talán a valaha készült legunalmasabb bejegyzésem

Sötét-völgy, salamonpecsét.

Ez az ócska kép jól mutatja idei kosborszezonom színvonalát. A bíboros kosborok már csak száraz kórók, sarkvirág sehol, gérbics sehol. (Ez azt jelenti, hogy a régebbi, általam ismert helyeken.)  Egy nyamvadt tő kardos madársisak, pocsék felvételen.

Erdő.

Rét.

Gondoltam, tán a Gemenc. Gyors séta a Dög-tóhoz: Dögunalom, de legalább egy dög lenne valahol, de még az se. Egy jajveszékelő hattyú  a tavon. Nem gondoltam volna, hogy a sárosi szürke gémek még az aranykor szimbólumai lesznek. 

Dög-tó, nagy totál.

Toll 1.

Talán elküldöm majd Farkas Sanyinak meghatározásra.

Derék 300-as tölgyből van több is a hátfői erdőben.

Egy egerészölyv több tollát is elhagyta.

Vagy több egerészölyv egy-egy tollát.

Ismétlés a tudás anyja, és az unalom apja. Ez a bejegyzés most patriarchális jellegű.

Gomba.

Még tudom fokozni: gaz.

Izgalmas utam után kiérek a Hátfői-kobolyához. A felhők szépek, a tó egyébként méla unalom, (jaj, majdnem azt írta megint, hogy dögunalom) távolban alig fotózhatóan vágyaim netovábbjai, a szürke gémek.

Féregrágta.

Szöszök a szélben.

Bóklászás a környéken

Egy új, már régen kiszemelt helyre is elvetődtem a napokban: felhagyott homokbánya Hidas és Mecseknádasd közt.

 

Kiugrottam Keselyűsbe is. A kosborok nagyja már elnyílt a nyarat idéző kánikulában.

Szintest nélküli vitézkosbor.

Az idén néhányat a legelésző tehenek tapostak el.

Gyeprészlet.

Sárga nőszirom Keselyűsben.

Ez már a homokbányától van. Kilátás a Templom-hegyre.

Ide elsősorban azért néztem be, mert olyan biztató volt a gyep, meg esetleg arra gondoltam, lehet itt egy gyurgyalagtelep. De semmi ilyen érdekesség nem volt. Leginkább még ez az alacsonyan szétágazó nagy gyertyán volt érdemleges az ember figyelmére.

Régen, kb. 45-50 éve errefelé volt nagyapámnak szőlője. Ezt a vidéket Rácekipfl-nek nevezték, hivatalos elnevezés ma Rác-hegy.

Ugrás a Gemencbe. Tavaly a tölgy magfák jelölést kaptak. Nem minden magfa jelentős dendromán szempontból. Például a G56-os csak egy gyenge 300-as lehet.

Betértünk a Kutyás-tölgy felé.

Tavaly a felírat eltűnt, Szombathelyi Gergelytől viszont megtudtam, hogy Fodermayer Vilmos erdészetvezető mentette meg a leesett táblát, ami helyett új kihelyezését is tervezik. Íme, az új tábla. Itt lehet megnézni a régit. Egy kicsit alacsonyabb helyre, de jól olvashatóan került ki. A tölgy tövében vadászkutyákat temettek el. Wartho, Walko és Waldi – három hannoveri véreb – ott pihen az öreg évszázados tölgy gyökerei alatt. Ma már csak Wartho emléktáblája van meg. Beöthy Zsigmond kutyái voltak.Beöthy Zsigmonnak az 1930-as évektől voltak vadászbérleményei a vidéken. A keselyűsi csárda előtti keresztet is ő állíttatta. 

A keselyűsi út és a M6-os közti belvizes tavacskán továbbra is a sziki tavak madarai tanyáznak: Gólyatöcsök és gulipánok.

Kicsit arrébb barátréce úszkál.

Ágneslaki dendromán találkozó: 5. Prológ és epilóg

Odafelé kitérőt tettünk Somogyvárra.

A szépen gondozott apátsági romok egy impozáns kilátót is kaptak, ahonnan  nem csak a rommezőre nyílik szép kilátás.

A legszebb látvány kétségtelenül a Balaton felé van.

A Szent László Nemzeti Emlékhely kialakításakor óriási (főként Eu-s)  pénzek jutottak arra is, hogy a romoktól relatíve messzire elhelyezett  látogatóközponttól végig kiépített útvonal kanyarogjon egy átlagos hazai erdőn keresztül fel a Kupa-hegyre.

A niklai Berzsenyi-kúria már zárva volt.

Hazafelé megálltunk a szőkedencsi hársnál is. Rossz híreket hallottam felőle, de szerencsére még mindig életerős.Az egykori szabályos koronája azonban már megtört. Érdemes 2009-es sorozatomat megnézni a fáról.

Támasztékokat kapott, egy régi templom falait is feltárták körülötte.

A környéken van még ígéretes korona. Széll Győző körbe is nézett itt, de nem talált semmi érdemlegest. Győzővel természetesen a fánál szaladtunk össze.

A kisebb törzs nagy odva.

A nagyobb törzs még mindig nagyon impozáns. Sokkal több sarj nő a lábánál, mint 2009-ben.

A nagyobb törzsnek is van két odva.

A nagyobb odvában friss hajtás.

Sokkal kevesebb kereszt áll a temetőben,mint 2009-ben.

A két törzs egy-egy odúval.

Balatoni hattyúk.